A burn-out szindróma

Kiégés

n      A hivatással összefüggõ stressz egyik tünete a segítõ foglalkozásúak esetében a kiégés.

n      A segítõ foglalkozásúak speciális „stressze”: nagy érzelmi megterhelés és ritka a pozitív visszacsatolás.

Kiégés-szindróma

„ A kiégés-szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépõ fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitûdök jellemeznek.” /Freudenberger/

A kiégés összetevõi

n      1. Érzelmi kimerülés: mely alatt az emberi problémákkal szembeni közönyt,a társas helyzetek kezelésére való alkalmasság elvesztésnek érzését értjük.

n      2. Elszemélytelenedés:azaz a betegek tárgyként való kezelése

n      3.Teljesítménycsökkenés: negatív önértékelés, kompetencia hiányának érzése

Az emocionális kimerültség tünetei:

n      Fáradtság (már a munka gondolatától is)

n      Krónikus kimerültség

n      Álmatlanság

n      Megbetegedési hajlam

n      Diffúz testi panaszok

Deperszonalizáció

n      Negatív, cinikus viszony a kollégákkal

n      Negatív érzések a betegek és kliensek iránt

n      Bûntudat

n      Visszahúzódás

n      Hárító magatartás

n      A munka redukálása

A teljesítménnyel való elégedetlenség – csökkent teljesítõképesség

n      A sikertelenség és tehetetlenség megélése

n      Hiányzó elismerés

n      Elégtelenségérzés

n      Túlterheltség

A kiégés folyamata I.

n      12 lépcsõs folyamat, a stádiumok között nincs éles határvonal. A szakaszok élethelyzettõl és személyiségtõl függõen különbözõ intenzitású.

n      1. A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig.

n      2. Fokozott erõfeszítés

n      3. A személyes igények elhanyagolása

n      4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása.

A kiégés folyamata II.

n      5. Az értékrend megváltozása

n      6. A fellépõ problémák tagadása

n      7. Visszahúzódás

n      8. Magatartás- és viselkedésváltozás

n      9. Deperszonalizáció

n      10. Belsõ üresség

n      11. Depressszió

n      12. Teljes kiégettség.

A kiégés folyamatának fázisai

n      Idealizmus

n      Realizmus fázisa

n      Stagnálás fázisa

n      Frusztráció fázisa

n      Apátia fázisa

n      Depresszó fázisa

n      Teljes kiégettség fázisa

Idealizmus szakasza

n      Nagy lelkesedés a szakmáért, a kliensért való intenzív fáradozás, a kollégákkal való élénk kapcsolattartás.

n      A segítés kudarcát saját kudarcként élik meg, irreális elvárások a kliens változni akarásával szemben, azonnali eredmények akarása,

n      A határok feloldódnak a segítõ privát és szakmai élete között.

A realizmus fázisa

n      Szakmája iránt elkötelezett, kooperatív együttmûködés a kollégákkal,érdeklõdés a kliens fejlõdése iránt.

n      A távolságtartás és a részvét megteremtésén fáradozik.

n      Kreatív tervek, kezdeményezések iránti nyitottság.

Stagnálás vagy a kiábrándulás fázisa

n      Csökken az érdeklõdés, teljesítõképesség, nyitottság,

n      A klienssel való kapcsolat a legszükségesebbekre korlátozódik,

n      A kollégákkal való beszélgetések terhesek, csak a védekezõ viselkedés megerõsítését szolgálják.

A frusztráció fázisa

n      Szakmájukban visszahúzódnak, a klienseket becsmérlik, egyre több negatív változást észlelnek rajtuk,

n      A kapcsolatban a megengedõ és a tekintélyelvû stílus ingadozik,

n      A szakmai, közéleti életbõl való visszavonulás annak értelmetlensége és üressége miatt,

n      Kétségbe vonódik a saját hivatás értelme és értéke,

n      A kliens egyre idegesítõbb.

Az apátia fázisa

n      A minimumra korlátozódik a klienssel való interakció,

n      A szakmai munka sematikusan történik, a kliens felé a hangulat ellenséges,

n      A segítõ a kollégákat kerüli, a helyzet változtatás lehetõségét elveti.

Kiégés alakulása

n      Nem  egyszeri jelenség, hanem folyamat, melyben ciklikus ismétlõdések vannak.

n      Kialakulásáért egyszerre tehetõ felelõssé az egyes ember személyiségbeli jellemzõi és a munkaszervezet jellemzõi

Kiégés okai I.:

n      Pozitív munkakörnyezet hiánya

n      Rutin- és egyhangú munka

n      Túlmunka a munkaerõhiány következtében

n      A nagyszámú betegellátásból fakadó megterhelés

n      Költségvetési megszorítások, anyag- és eszközhiány

Kiégés okai II.:

n      A halállal való mindennapos szembesülés

n      Kritikus állapotban lévõ betegek

n      A munkahelyi elõmenetel hiánya

n      A munkakör ellátásához elégtelen vagy túl magas képzettség

n      A megbecsülés hiánya a kliensek és a munkahelyi vezetõk részérõl

n      Alacsony bér

Kiégés okai III.:

n      Önálló kompetenciakör meghatározásának hiánya

n      Kortársaktól való elszigeteltség

n      Társas kapcsolatok hiánya

Kiégés okai IV.

n      Interperszonális konfliktusok a betegekkel és családtagjaikkal

n      Kártérítési perektõl, büntetõjogi felelõsségre vonástól való félelem

n      Feloldhatatlan személyes konfliktusok a munkahelyen kívül (magánéleti konfliktusok, anyagi nehézségek)

Kiégés okai V.

n      Érzelmi túlterheltség,

n      Bizonyos személyiségjegyek, amelyek a pályaválasztáshoz vezettek,

n      Kliensközpontú orientálódás.

Tünetei I.

n      Kimerülés testi, szellemi és érzelmi területen,

n      Krónikus fáradtság, gyengeség, kedvetlenség,

n      Betegségre való hajlam,

n      Az étkezési szokások és a testsúly változása,

Tünetek II.

n      Érzelmek: kimerülés,levertség, gyámoltalanság, reménytelenség, kiúttalanság,

n      Szellemi: negatív beállítódás önmagunkkal és a klienssel kapcsolatban. Dehumanizáló magatartás.

Hajlamosító tényezõk I.

Egyéni tényezõk:

n      Tapasztalatlanság, alacsony képzettség,

n      Idealizmus, irreális elvárások,

n      Állandó elismerés igénye,

n      Azonnali siker elvárása,

n      Kevés önismeret.

Hajlamosító tényezõk II.

Munkahelyi tényezõk:

n      A szakmai támogatás hiánya,

n      A világos szerephatárok-, felelõsséghatárok hiánya,

n      Autoriter vezetés, kaotikus munkahelyi légkör,

n      Állandó idõnyomás, sok adminisztratív feladat,

n      Az egy fõre jutó kliensek magas száma.

A segítõ munka nehézségei I.

n      A segítõ a kliensek problémái között a saját élete megoldatlanságaival, a saját múltjával szembesülhet,

n      Túlazonosulás: összekeverednek a kliens és a segítõ igényei, szerepei. A segítõ saját és szakmai szférája összemosódik,

n      A nemet mondás tilalma,

n      Sok adminisztráció, szervezeti hierarchia, a szervezet légköre,

A segítõ munka nehézségei II.

n      A segítõk társadalmi támogatottsága nem megfelelõ, a társadalom értékrendje eltérõ,

n      A költség haszon szemlélet, a pénz elõtérbe kerülése sok segítõ értékrendjével ellentétes.

Stesszforrások

n      Egyéni,

n      Szakmai,

n      Munkahelyi,

n      Társadalmi,

n      Egészségpolitikai

Egyéni stresszforrások

n      A túlterheltség miatt nincs elég idõ pihenésre,

n      A munka beleszövõdhet a családi és a társasági életébe is,

n      Szerepkonfliktusok alakulhatnak ki, pl. beteggé váló hozzátartozók, ismerõsök kapcsán, vagy (fõleg nõk életében) a munkahelyi és a családi szerepek között, stb.

Leggyakoribb stresszforrásai:

n      A döntések nagy száma,

n      A felelõsség súlya,

n      A legújabb módszerek ismeretének és alkalmazásának követelménye,

n      A diagnózissal és a kezeléssel kapcsolatos bizonytalanságok,

n      Sürgõsségi helyzetek,

n      Szembesülés a betegek és a hozzátartozók krízishelyzeteivel,

n      Kapcsolat a haldoklókkal és a gyászolókkal, szembesülés a halállal,

n      Kapcsolat agresszív, vagy együtt nem mûködõ betegekkel,

n      Kapcsolat pszichiátriai betegekkel (pszichotikus páciensekkel, szenvedélybetegekkel, stb.)

n      Túlterheltség,

n      Kevés idõ.

Munkahelyi stresszkeltõ tényezõk

n      Egyszerre több munkacsoportban való tevékenykedés,

n      Rossz kommunikáció a teamen belül,

n      Túl sok változás rövid idõn belül,

n      Teljesíthetetlennek tûnõ feladatok,

n      Pontosan körül nem határolt munkafeladatok,

n      Konfliktus a team többi tagjával,

n      Konfliktus az egészségügy más szereplõivel,

n      Munkaerõhiány,

n      Az idõsebb kollégák támogatásának hiánya,

n      A munkával való egyedüli megbirkózás,

n      Túl sok adminisztráció.

Társadalmi stresszforrások

n      Irreális társadalmi elvárások,

n      A média negatív képe,

n      A kellõ megbecsülés, elismerés hiánya.

Egészségpolitikai stresszforrások

n      Pénzügyi nehézségek,

n      Jogi fenyegetettség,

n      Konfliktusok a szakma és a kormányzat között.

Az egészségi állapot és a munkastressz összefüggései

Az egészségügyi munka speciális stressztorai a

nemzetközi vizsgálatok szerint:

n      coronária megbetegedéseket

n      myocardialis infarktust okoznak,

n      valamint jelentõsen megnövelik a pszichiátriai megbetegedések számát.

A munkastressz gazdasági vonatkozásai I.

n      Nagy-Britanniában 40 millió munkanap veszteség származik a munkastressz okozta tényezõkbõl.

n      Ausztráliában évente 30 millió dollárt tesz ki a munkastressz okozta problémák kezelése.

n       Az Egyesült Államokban 550 millió munkanap veszik el évente a stressz okán.

A munkastressz gazdasági vonatkozásai II.

n      Összességében ez azt jelenti, hogy, hogy a gazdasági veszteségek –a megbetegedésekbõl, balesetekbõl, hiányzásokból származóan- évi 150 millió dollár körül mozognak. Másként fogalmazva: ha egy dollárt költenek stressz-prevencióra az 5 dollár.

A kiégés mérése I.

n      Maslach-féle kérdõív „Burn-out Inventory”, amelyben a köv. jellemzõk mérhetõek:

n      érzelmi kimerültség: „kifacsartnak érzem magam a munka után”

n      személytelenség a kapcsolatokban: „Mióta ezt a munkát végzem, érzéketlenebb vagyok az emberek iránt”

A kiégés mérése II.

n      Teljesítmény: „ Úgy érzem, hogy a munkámon keresztül pozitívan befolyásolom az emberek életét.”

n      A mások életébe való személyes bevonódás: „Személyesen is érintve érzem magam betegeim problémájában, sorsában.”

A kiégés mérése III.

Általános kérdõív - The MBI-General Survey (MBI-GS) mely a nem szociális szférában dolgozókra vonatkozik, ahol  személyes kapcsolatok kis mértékûek. Ilyenek például a kormányintézmények, bizonyos cégek, informatikusok, managerek, hadseregben dolgozók és adminisztratív jellegû munkát végzõk

A kiégés mérése IV.

n      Oktatás területén dolgozók - The MBI-Educators Survey (MBI-ES), mint például tanárok, segítõk és adminisztrátorok.

A kiégés mérése V.

n      Humán szolgáltatást végzõk - (The MBI-Human Services Survey; MBI-HSS) humán szolgáltatást nyújtó intézményekben, valamint az egészségügyben dolgozók, mint például orvosok, nõvérek, szociális munkások, pszichológusok.

MBI-Human Services Survey I.

n      22 tételbõl álló kérdõív,

n      a kiégést három dimenzióban méri (emocionális kimerülés, deperszonalizáció és teljesítménycsökkenés skálák,

n      Az emocionális kimerülés 9 kérdés,

n      A deperszonalizáció 5 kérdés,

n      A teljesítményvesztés 8 kérdés.

MBI-Human Services Survey II.

7-fokozatú Likert skála

n      0. soha

n      1. évente többször

n      2. havonta egyszer

n      3. havonta többször

n      4. hetente egyszer

n      5. hetente többször

n      6. minden nap

Emocionális kimerülés

n      Alacsony: 0 – 18

n      Közepes: 19 – 26

n      Magas: 27 -

Deperszonalizáció

n      Alacsony: 0 – 5

n      Közepes: 6 – 9

n      Magas: 10 -

Teljesítményvesztés

n      Alacsony: 40 –

n      Közepes: 34 – 39

n      Magas: 0 - 33

A burn-out szindróma terápiája I.

n      Prevenció

n      Általános motiváció

n      Személyes motiváció

n      Intervenció

 

Általános motiváció I.

n      A munkával, hivatással kapcsolatban a saját személy fontosságának érzése a munkahelyen. Pozitív megerõsítések.

n      Autonómia, szakmai fejlõdés lehetõsége.

n      Támogató rendszerek: esetmegbeszélõ csoportok,stábmegbeszélések, szakmai továbbképzés, szupervízió, kollegális konzultáció lehetõsége.

Általános motiváció II.

n      A szakmai túlterhelés szabályozása, jobb kliens/segítõ arány.

n      A legmegterhelõbb munka szakaszolása, beépített szabadidõ a stábnak (pl. kirándulás)

Személyes motiváció

n      Professzionális segítõ foglalkozás választásának átgondolása, tudatosítása.

n      A segítés ne válhasson pszichoterápiás szükségletté.

Intervenció I.

n      Saját stresszre adott reakció megismerése.

n      Az élet bûntudat nélküli élvezete.

n      Megfelelõ étkezés, alvás, mozgás.

n      Megtanulni nemet mondani.

n      Reális cél kijelölés, prioritások (a munka csak egy területe az életnek)

n      A stresszel teli szituációkat kevésbé személyes módon, intellektuális, racionális oldalról kell megközelíteni.

Intervenció II.

n      A stressz teli interakciókban az involválódást csökkenteni kell.

n      Szorosabbra fûzni a személyzeten belüli támogató, feszültséget csökkentõ, feszültség- megosztásra lehetõséget adó kapcsolatokat.

n      Coping, megküzdési stratégiák gyarapítása.

n      Mindenhatóság érzés elkerülése.

A burn-out szindróma terápiája II.

n      A végstádium terápiás beavatkozást igényel, az egész személyiséget érinti a zavar.

n      A kiégés öndiagnózis!

n      A segítõ szakmában idõnként meg kell állni és megfogalmazni mi tart a pályán és mit jelent a segítés? Hogyan látnak engem a kliensek és a kollégák? A kiégés fázisában hol tartok?

Nem kötelezõ azonban kiégni!

n      A segítõk segítése intézményi szinten:

n      7 évenként egy, szabad fizetett év a regenerálódásra

n      „Forgórendszer” alkalmazása, változatosság a munkabeosztásban

n      Esetmegbeszélõ, szupervíziós csoportok

n      Képzéseken való részvétel

n      Munkán kívüli tevékenységek fontossága!